ValiBlog

Nem tudom, hogy hogy meg miért, de történt nálunk, hogy január-február-márciusban egyik betegség követte a másikat: mire az egyik családtag kigyógyult, a másik feküdt ágynak. És nem kicsit. A sort Ádi kezdte az immáron hagyományosnak mondható szilveszteri tüdőgyuszival. Miután ebből kikeveredett, a január már viszonylag eseménytelenül zajlott, ami viszont egyáltalán nem mondható el a februárról, meg a márciusról sem: a kisebb náthás-torokfájós-köhögős betegségektől az arcüreggyulladáson és hörghuruton keresztül a hányós-fosós-kimerülős bajokig a teljes skálát sikerült bejárnunk családostul.
Néhány tanulság azért született számomra:
1. Az arcüreggyulladás és a hörghurut is jól gyógyítható tisztán homeopátiával.
2. Nincs is annál jobb homeopátiás képzés, mint mikor beteg a gyerek, de se a homeopata, se a gyerekorvos nem érhető el, mert szabin vannak.
3. Célszerű sópótló port/folyadékot tartani otthon. Intenzív hányós-hasmenéses tüneteknél (gyerek esetében főleg) a sima víz helyett/mellett jobb ezt itatni a beteggel. Mi utolsó reményként vetettük be (a Sodioral port) a kórház és infúzió előtt, és pár órán belül csodákat művelt. Az addig aluszékony gyerek, aki nem volt hajlandó már se enni, se inni, teljesen magához tért. És jó tudni, hogy egy idő után már épp a kiszáradás tartja fenn a hányós-hasmenéses állapotot.
4. Az Arsenicum album homeopátiás szer segít megelőzni a tünetek kifejlődését, ha már a környezetünkben megjelent a hányós-hasmenéses vírus (ez persze eszembe juthatott volna, mielőtt a lányom elkapta…)
5. Úgy tűnik, síelni nagyon szeretünk, mert azon a héten aztán mindenki makk egészséges volt

Remélem, hogy a tavasszal és a csodálatos napsütéssel a feltöltődés és kivirulás időszaka jön nálunk is. Minden esetre a játszóterek újrafelfedezését már megkezdtük, és persze a késői napnyugtának köszönhetően a “nem akarok még hazamenni” és a “még egy utolsót lecsúszok” (15-ször) jelenség is megkezdődött. Úgy tűnik, a legkisebbek is érzik, milyen jó ilyenkor kint lenni. Talán a legjobb bizonyíték erre a lányom megjegyzése a márciusi, napsütéses síelés ebészünetében: “anya, együnk kint, itt olyan friss a levegő!”

Hogy megmaradjon az utókor számára, illetve, hogy nekünk egyszerűbb legyen nosztalgiázni pár év múlva, bizonyos időközönként “papírra” vetem a történéseket – még ha nem is túl gyakran.

Úgy tűnik, nálunk is beigazolódnak a sokak által mondott okosságok. Pl. hogy két picivel az első 1 év a nehéz, utána egyre könnyebb. Ahogy eléri a kisebbik az 1 éves kort – ez minden szempontból mérföldkő -, egyszer csak a két gyerek is megtalálja a közös hangot, és hirtelen a tesó jobb társaságnak (cinkostársnak) tűnik, mint a szülő – természetesen ennek összes előnyös oldalával együtt. Mégpedig azzal jár ez, hogy 1. a nagyobbik kevesebbet féltékenykedik, mert már nem csak vetélytársat lát a kistesóban, 2. többet és jobban elvannak együtt, ami némi szabadidőt jelent az elcsigázott szülő számára, 3. és végül a bohóckodásban, rosszalkodásban meg társai végre van partner, nem kell a szülőt nyaggatni – aki végre teheti a dolgát: rendszabályoz Tovább olvasom »

Hip-hip-hurrá! Feltöltöttem a képeket, behoztam a lemaradást (legalábbis egy időre…) Tessék nézegetni Vagy ahogy tetszik

Nem sok időm volt mostanában bloggolni, de most, hogy ismét lezárul egy szakasza az életünknek, rászántam magam és behozom a lemaradást – legalább részben.

A 2011-es évet számunkra egészen szokatlan módon köszöntöttük: kórházban. Ádi babának karácsony után (6 hónaposan) tüdőgyulladása lett, ami teljes hirtelenséggel és viharos gyorsasággal alakult ki (át) egy átlagosnak tűnő köhögős megfázásból. Próbáltuk otthon kigyógyítani szegénykét, gyermekorvos is látta, de miután nem maradt benne semmi – folyadék sem – szilveszter napján már nem láttunk más megoldást, mint az infúziót, a kiszáradást elkerülendő. A János kórház gyermekosztályának ablakán át néztük végig az új évet köszöntő tüzijátékot, azután párom magunkra hagyott meghitt 4-esben egy másik “szerencsés” baba-mama párossal. 5 napot töltöttünk bent, érdekes élmény volt, de ebbe most nem megyek bele. Minden esetre sokkal jobb élmény volt, mint amire számítottam (igaz, túl sok jóra már nem számítok egy állami kórházban). Saját magam számára is meglepő volt viszont, hogy milyen elfogadással kezeltem a helyzetet – máig nem tudom, honnan jött ez. De azért jó érzés volt, mikor végre hazaengedtek Tovább olvasom »

Lili: – Ez mi?
Én: – Anyajegy.
- És ez?
- Ez is anyajegy.
- És hol a Lilijegy???
Én röhög
- Olyan nincs, csak anyajegy van.
- Akkor rajtam is anyajegy van?

Marketinglecke óvodás nyelven
Lili meglátta a körtés üdítő dobozát, és megszólalt: Apa, ebben igazából nincs is körte, csak azért van rárajzolva, hogy szép legyen az üdítő?

Ma pedig a következőt találta mondani: “elegyenítjük a síkot”. Nem sikerült kiderítenem, hogy ez mit jelent